Igen, tudom, a csokoládé nem gyümölcs. Nem is kifejezetten arról híres, hogy teli van mindenféle vitaminnal (legalábbis ha csokiról beszélünk, nem a vitaminok jutnak eszünkbe). Ennek ellenére szerintem nem árt ha ide kerül róla egy cikk, amely új megvilágításban tárja elénk a csokoládé erejét.
A táplálkozástudományi kutatások a borról, valamint a csokoládéról is bizonyították, hogy kismértékû fogyasztásuk elõnyös a szív- és érrendszeri betegségek megelõzésében. A vörösborban lévõ antioxidánsok egy csoportja (polifenolok) megakadályozzák a koleszterin lerakódását az erekben. Tudta-e, hogy bizonyos csokoládéknak nagyobb az antioxidánshatása, mint a zöld teának, a vörösbornak, vagy az epernek? A csokoládé, mint õsi kultikus táplálék, napjainkra a táplálkozástudományi szakemberek és a kardiológusok egyik legizgalmasabb kutatási területévé vált. Ha az immunrendszer mûködése zavart szenved, a szabad gyökök elszaporodva károsan befolyásolják az egészséges sejtek mûködését, és elõsegítik az öregedési folyamatokat. Károsítják a DNS-t, a fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat. Ezt a negatív folyamatot viszont megakadályozhatjuk az antioxidánsokkal.
A növényi táplálékokban (zöldségek, gyümölcsök) jelenlévõ antioxidánsok az utóbbi évtizedekben egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek, mivel kiderült, hogy az egészség megóvásában nélkülözhetetlenek. Az antioxidánsoknak kitüntetett szerepet tulajdonítanak az öregedés lassításában és egyes betegségek kialakulásának megakadályozásában. Az antioxidánsok egy csoportját képezik a flavonoidok; Szent-Györgyi Albert 1936-ban mutatta ki, hogy a flavonoidok csökkentik a hajszálerek törékenységét és áteresztõképességét.
A kakaó, és a belõle készült csokoládé többféle flavonoidot tartalmaz, az egyik fajtájának (katechin) nagy elõnye, hogy kitûnõen szívódik fel. Elsõsorban a daganatos betegségek és egyes szív- és érrendszeri betegségek kivédésében tulajdonítanak neki nagy szerepet. Igaz, hogy a csokoládé esetében a feldolgozás során csökken a flavonoidok mennyisége, de a kíméletes technológiával elõállított termékekben ezek nagy része megõrizhetõ.
Mivel az antioxidáns flavonoidok a kakaóban találhatók, egyértelmû, hogy a gazdagabb kakaótartalmú, minõségi étcsokoládéban magasabb ezen vegyületek mennyisége. A tejcsokoládé is tartalmaz ilyen anyagokat, de csak kisebb mennyiségben, s egyes vizsgálatok szerint a tej csökkenti a felszívódásukat. Ebbõl a szempontból tehát a magas kakaótartalmú étcsokoládé fogyasztása mindenképp elõnyösebb, mintha tej- vagy fehércsokoládét eszünk. A csoki antioxidáns vegyületeirõl az is bebizonyosodott, hogy megnyújtják a véralvadás idejét, ezáltal csökkentik a vérrögök képzõdését, elõsegítik az erek ellazulását, így fontos szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek megelõzésében.
Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére - a házikertekben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll.
A teacserje hazájára vonatkozóan két állítás létezik. Az egyik verzió szerint a tea nem Kínából, hanem az indiai Assamból származik, ahonnan a prehisztorikus időkben került át Kínába. A másik szerint a kínai hajósok érték el dzsunkáikkal Kisázsiát, Ceylont, Indiát. A kínai teacserje valószínű őshazája a Tibetet övező magas hegyekben található. A teát régen kizárólag gyógynövényként, mint a szellemi erő fokozójaként alkalmazták.
Õshazája Dél-, és Közép-Amerika. Állítólag a texasi és a mexikói indiánok termesztették ültetvényeiken. tök, mint élelmezési és takarmánynövény a XVI. században került Észak- és Dél-Amerikából Európába, így Magyarországra. Hazánkban is nagyon régen termelik, mindig jól megfért a kukoricásban.
Az Aloe vera és más aloéfajok leveleiből kinyert kocsonyás anyagot már jóval Kleopátra uralkodása előtt is használták égési sebek és kisebb sérülések kezelésére. Az aloégyantából előállított készítményeket ma hashajtóként és kozmetikumokként is alkalmazzák. 