A teacserje hazájára vonatkozóan két állítás létezik. Az egyik verzió szerint a tea nem Kínából, hanem az indiai Assamból származik, ahonnan a prehisztorikus időkben került át Kínába. A másik szerint a kínai hajósok érték el dzsunkáikkal Kisázsiát, Ceylont, Indiát. A kínai teacserje valószínű őshazája a Tibetet övező magas hegyekben található. A teát régen kizárólag gyógynövényként, mint a szellemi erő fokozójaként alkalmazták.
A gyógyító tulajdonságokat főzet/forrázat készítésével érték el. Ezt az eredeti természetes formát semmi más elkészítési mód nem pótolja.
A tea koncentráció készséget növelő, álmosságot elűző hatását a kolostori életben, a meditációs gyakorlatok során jól alkalmazhatták.
A gyógyerejű teaital zöld teából készül(t), kézi aratással (gépesítésnél sokk éri a növényt), természetes előfordulású növényből.
A kereskedelemben az elkészítési mód és termőhely szerint többféle teát különböztetünk meg. A fehér tea egyike a leghíresebb teának és korábban kizárólag a kínai udvarban alkalmazták. A fehér teát kizárólag a még ki nem nyílt levélrügyekből állítják elő. A teacserje legfinomabb és legnemesebb terméke a mai napig. A fekete tea előállításakor a leveleket fonnyasztják, füllesztik.A sötét színt a cserzőanyagok enzimatikus oxidációja és a klorofill bomlása okozza. A fermentálás során aromaanyagok is keletkeznek. A folyamat sötét helyen max. 25 C-on 95-98 fokos páratartalom mellett zajlik.
A zöld tea készítésnél az oxidációért felelős enzimek inaktiválása a levelek hevítésével (kínai módszer) vagy gőzöléssel (japán módszer) történik. A hevítés/gőzölés után következik a görgetés. Néhány zöld tea édeskés ízét az egyes fajokban előforduló aminosavak (főként teanin) okozza. A fő különbség a fekete és a zöld tea között nemcsak a feldolgozási módban, hanem a végtermék minőségében is van. A zöld teánál nincs különösebb változás az összszerkezetben, míg a fekete tea egy fermentáció végterméke (az oxidáció tulajdonképpen bomlási folyamatnak felel meg) - károsodott termék - fogyasztóra nézve látens veszélyt hordoz. A fermentáció során a koffein bomlás révén ammónia-képződés is történhet. Másik különbség: az illóolajok a zöld teában eredeti formában maradnak. A fermentálás alatt az illóolajokból metilalkohol képződhet.
A fekete tea - „enyhe méreg”! Mérgezési tünetek: cirkulációs zavarok, arterioszklerózis,
látászavarok. Ezzel szemben a zöld tea arterioszklerózis elleni hatását írták le (csökkenti a koleszterin szintet). A zöld teat már 300 évvel ezelőtt is alkalmazták az európai orvosok! Kedvező hatású a vérkeringésre, az ereket tágítja, jó a migrén ellen, vas tartalma miatt fogszuvasodás ellen, megőrzi a szellemi frissességet.
A friss tealevél legfontosabb tartalmi anyagai: cserzőanyagok, illóolajok, alkaloidok, vitaminok (B1, B2,), klorofill. Bővebben az alkaloidokról: koffein, teofillin, teobromin, xantin, adenin. A teljes koffeinmennyiség a friss levélben és a teában azonos (kb. 4 %), míg a szabad és a csersavhoz kötött koffein mennyiség változik. A tea koffeinje nagyrészt a csersavhoz kötött és csak a bélrendszerben szabadul fel fokozatosan. Szemben a kávé koffeinjével, ami gyorsan, lökésszerűen kerül a vérpályába, míg a teáé csak fokozatosan. A teaital hatása tehát összehasonlítva a kávéivással sokkal komplexebb és lassúbb, erre vezethető vissza, hogy a koffein érzékeny emberek jobban viselik a teát, mint a kávét.
